St. Erhard's Church

Egyszer kórházi templomként épült, Szent Erhard a Nonnbergi Apátság birtokai közé tartozott. Szent Erhard a salzburgi védőszent, Rupert kortársa volt, és valószínűleg egy ír-skót szerzetes, aki a betegek csodás segítőjeként és a szegények védelmezőjeként volt ismert.

Építéstörténet

Ahol korábban egy kis kápolna állt, ott 1689-ben az ifjú építész, Giovanni Gaspare Zugalli tervei szerint elkészült az új Erhard-templom. 1727-ben egy temetőt is létrehoztak a templommal szemben, amelyet azonban a 19. század közepén már bezártak. 1853-ban a Szent Erhard a plébániatemplom rangját kapta, és ez a cím azóta is megmaradt. Az olasz barokk stílus egységének köszönhetően a Szent Erhard plébániatemplom a legfigyelemreméltóbb szakrális épületek közé tartozik Salzburgban.

Architektúra és belső tér

A templom Salzburg mesterműve, amely a római barokk stílusának minden pompájával, életszeretetével, színeinek és formáinak gazdagságával tűnik ki. A látványos elemek közé tartozik a kupolás, két toronnyal ékesített homlokzat, a kétszárnyú lépcső és a falikút oroszlánfejjel, mint vízköpő. A régi elképzelések szerint a víz egy tisztító és életet adó hatású gyógyforrásból származik.

A Szent Erhard-templom belseje gazdag díszítéssel és Francesco és Carl-Antonio Brenno testvérek színes stukkóival van díszítve. A főoltárképen Szent Erhard a kis Odíliát kereszteli, amelyet Johann Michael Rottmayr készített 1692-ben. A nagyméretű, stukkómárvány borítású főoltár Andreas Götzinger szobrásztól származik.
A főreliefen megformált szobrok Salzburg négy alapító püspökét, Szent Rupret, Vitaliszt és Virgilt, valamint Szent Márton püspököt ábrázolják. A négy püspökhöz a négy bíborosi erény, bölcsesség, bátorság, mértékletesség és igazságosság tartozik.