Salzburger Stier

A salzburgi bika a világ egyik utolsó megmaradt késő gótikus harangjátéka, amely a Hohensalzburg várban található. Ez a legöregebb mechanikus hangszer is, amelyet rendszeresen játszanak.

Történelem

Keutschach-i Leonhard főérsek 1502-ben rendelte meg a kürt munkát. Ahogy más városokban, egyházaknál és kolostoroknál, itt is tisztán jelző szerepe volt, például reggelente a polgárok felébresztésére és este az alvás idejére való emlékeztetésére. Az eredeti kürt munka csupán a szélkamrából, egy fújtatóból és 135 sípból állt. A kürt munkának a F-dúr hármas tónusa egy bika bőgésére hasonlított, így keletkezett a nép nyelvén a "Salzburgi bika" elnevezés.

Egy dallam minden hónapra

1640 körül a kürt munkához egy hengerező orgonát is beszereztek, amely kezdetben csak az úgynevezett "Régi Kórust" játszotta. Jól 100 évvel később a repertoár 11 dallammal bővült, amelyet Eberlin és Leopold Mozart udvari zeneszerzők készítettek, így minden hónapnak megvolt a saját dallama.

A Salzburgi bika ma

Ma a jellegzetes F-dúr hármas tónus csendül fel, amit napi 7, 11 és 18 órakor követ az egyik a 12 dallam közül, mindez az óvárosi harangjáték után. Ha a hangzavar nem túl hangos, a Salzburgi bikát jól hallani a Dóm térről vagy a Rezidencia térről.

További 'Salzburgi bikák':
Salzburgi bika: Nemzetközi Rádió-Kabaretdíj
A mese a Salzburgi bika mosóról